2011. július 12., kedd

Levél Valakitől – Neked!

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem, nagyon lekötött, hogy kitaláld, mit vegyél fel. Amikor kapkodva készülődtél, tudtam, hogy lenne néhány perced köszönni, de túl elfoglalt voltál.


Egyszer egy ideig várnod kellet, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te ehelyett telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.


Egész nap türelmesen néztelek. Végső soron azt hiszem, több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.
Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad le a fejed. Mikor három, vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszélt hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben.


De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni. Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét.


Nem tudom, szereted-e a TV-t, vagy sem, de bármi megy benne, Te csak ülsz és gondolatok nélkül nézed a műsort. Ismét türelmesen vártam, míg TV-zés közben megvacsoráztál, de most sem szóltál hozzám.


Lefekvéskor, túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Ez érthetõ, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted.


Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal.


Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni.


Nos, te ismét felkelsz és én újra várni, fogok rád a szeretettemmel. Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.


Legyen szép napod!